Az egyes szervezetek munkahelyi biztonsághoz és munkavédelemhez való viszonya, fejlettségi szintje eltérő. Fontos a vállalat egészére felmérni azt, hogy a fejlődés mely szakaszában vannak annak érdekében, hogy a megfelelő cselekvési tervet és továbblépési irányokat ki lehessen alakítani. A cikkben 5 különböző modell kerül bemutatásra a reaktív állapotoktól kedve a prediktív állapotig.

5 modell a munkahelyi biztonságról

Napjainkban szerencsére egyre kevesebb olyan vállalkozással találkozunk, amely ne tartaná a munkahelyi biztonság kérdéseit fontosnak. Ugyanakkor még mindig tapasztalni komoly hiányosságokat, amelyeknek a csúcsát jelentik a híradásokban is megjelenő súlyosabb következményekkel járó munkahelyi balesetek. Fontos, hogy a cégek fel tudják mérni a saját viszonyukat a munkahelyi biztonsághoz és, hogy milyen fejlettségi szinten állnak, hogy el tudjanak mozdulni a reaktív sérülékenység állapotából a proaktív és prediktív reziliencia irányába.

A munkavédelem fejlettségének 5 állomása

A szervezetek munkavédelemhez való hozzáállását tekintve 5 elkülönülő modellt azonosíthatunk be.

Sérülékeny: Az ebbe a csoportba tartozó szervezeteket a nemtörődömség veszélyes kultúrája jellemzi. Ha baleset történik, akkor az ilyen típusú szervezetek naivan elfogadják azokat és úgy kezelik, mint a normál üzletmenet költsége. Minimális vagy semmilyen munkavédelmi képzés nincs, ami azzal is jár, hogy a balesetek és különleges események gyakran nem is kerülnek lejelentésre. Az apátia és a változással szembeni ellenállás jellemzi a vezetőket és a beosztottakat egyaránt.

Reaktív: Az ide sorolható szervezetek a „hibáztatás kultúráját” építették ki és nem teljesítenek sokkal jobban, mint a sérülékeny csoportban lévő szervezetek. Ezek a vállalatok is csak hiányosan vezetnek adatokat a különleges eseményekről és a legtöbb erőfeszítést annak érdekében teszik, hogy visszaállítsák a megszokott működési menetet. Azzal, hogy a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos kommunikációt korlátozzák és a képzés is csak a lehető legszükségesebbekre terjed ki, jellemző, hogy ezek a szervezetek a biztonsági eseményeket kizárólag munkavállalói hibával magyarázzák.

Szabálykövető: A „szabálykövető” szervezetek már elkezdték pontosan nyomon követni a különleges eseményeket és megpróbálják jobban megérteni, hogy az egyes események miért következhettek be. A legfontosabb biztonsági paraméterek kapcsán célokat tűznek ki és felelősöket jelölnek ki. Amivel az erőfeszítéseiket még javítani tudják az a minél szélesebb körű, a különböző részlegeken átívelő bevonás a munkavédelmi tervezés folyamatába és kommunikációjába.

Proaktív: Az ebben a stádiumban lévő szervezetek már sikeresen elkezdték a biztonsághoz kapcsolódó szerepek és felelősségek meghatározását. Bevezettek preventív intézkedéseket és a balesetek után is intézkedéseket hoznak. A vezetőségtől kezdve az összes munkavállaló számára a napi munkavégzésnek alapvető része a biztonságról való részletes kommunikáció. Mivel folyamatos a kockázatok értékelése, ezért jelentős képzést és kommunikációs, tudatosságnövelő folyamatokat találunk ezeknél a vállalatoknál.

Transzformációs: Ebben a kategóriában található szervezeteknél a munkavédelem és a munkahelyi biztonság mantrává vált, része a szervezeti kultúrának. A teljes vállalatnál, minden folyamat kapcsán a szervezet felismeri és kezeli a kockázatokat. Komoly rendszerek működnek a biztonság menedzselésére. Ezen szervezetek vezetői a biztonságot a folyamatos tanulás és fejlődés egy lehetőségének tekintik. A munkavállalókra úgy néznek, mint a potenciális jövőbeli munkavédelmi kihívásokra adandó válaszok fontos részei.

A „sérülékenytől” a „transzformációs” munkavédelmi kultúráig való utazás nem egyik napról a másikra történik, de azonnal hozzá kell látni, ha fejlődést akarsz látni a munkahelyeden.