A munkahelyi zaj annak nagyságától függően, egészségvédelmi szempontból több fronton is káros lehet a munkavállalók egészségére. Ennek következményeként igencsak körültekintően kell eljárni a munkahelyi kockázatok, így a zajszennyezés csökkentésében, illetve a kockázatok elleni védekezés során is. Emiatt vannak olyan esetek, amikor a munkahelyi zajmérés egyszerűen nem spórolható meg.
A tartósan magas munkahelyi zaj káros hatással van az emberek egészségére, ezen nincs mit szépíteni. Korábbi cikkünkben írtunk már arról, hogy a WHO szerint az 50-55 decibel feletti tartós munkahelyi zajszennyezés miatt halláskárosodás, idegrendszeri károsodás, alvásproblémák, koncentrációs és kommunikációs problémák, valamint olyan mentális betegségek-panaszok is előfordulhatnak, mint a depresszió és szorongás.
Arról nem is beszélve, hogy a magas zaj komoly biztonsági kockázatot is jelent már akkor is, ha a munkavállaló esetleg nem tudja kialudni magát. Megfelelő pihenés nélkül ugyanis a figyelmetlenséggel számolni kell, ami gépkezelés esetében például fokozza a balesetveszélyt. A munkáltatónak és munkavállalónak már csak emiatt is elemi érdekük, hogy tudják, mekkora zajszennyezés keletkezik a munkahelyen.
De mikor van szükség munkahelyi zajmérésre?
Hogy mennyire komoly problémát jelenthet a tartósan magas munkahelyi zajszennyezés, azt jól mutatja, hogy még a Munkavédelmi törvény is a munkahelyi biztonsági kockázatok közé sorolja. Emellett a törvény azt is előírja, hogy a munkahelyi kockázatértékelés alkalmával becsléssel, illetve méréssel köteles meghatározni a munkáltató a zajszennyezés mértékét, aminek a munkavállalói tartósan ki vannak téve.
A mai napig hatályban lévő, a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet alapján ezen alkalmak során kell elvégezni a munkahelyi zajmérést:
- új munkahely létesítése, illetve új munkaeszköz (pl. gép, berendezés) üzembe helyezése esetén,
- meglévő munkahely, munkaeszköz átalakításakor, új helyre telepítésekor, valamint technológia- és termékváltás esetén, ha az átalakítás, illetve a változás a zajexpozíció mértékét módosíthatja,
- munkakör kialakításakor,
- a munkavállalót érő zajexpozíció meghatározásakor.
A törvény továbbá kimondja azt is, hogy csak akkor tekinthet el a munkáltató a munkahelyi kockázatértékelés során készítendő zajméréstől, ha a munkáltató nyilatkozata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a zajterhelés biztosan nem haladja meg a 80 decibelt.
Hogyan zajlik a munkahelyi zajmérés?
A vizsgálat lebonyolításának keretrendszerét a 66/2005. (XII. 22.) EüM rendelet és a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet közösen határozza meg. Ennek alapján a zajmérés első lépése az, hogy a feladatra akkreditált zajszint mérő műszer segítségével meghatározzuk a zajszintet, ez nemcsak általánosságban, hanem adott munkakörre és munkavállalóra vonatkozóan is megtörténhet.
Ezután a vizsgálat eredményeit egy hivatalos jegyzőkönyvben rögzítjük. Ebben meg lesznek határozva azok a pontok, ahol esetleg a munkáltatónak még van hol fejlődnie a zajszennyezés csökkentése terén.
Egyébként a Direct Safety esetében például egyik utolsó lépés az, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alapján meghatározzuk, hogy az egyes kollégáknak és/vagy munkakörökben mi lenne a megfelelő hallásvédő eszköz, ami hosszú távon is lehetővé teszi a biztonságos munkavégzést, valamint a munkavállalók egészségének megőrzését.
Természetesen a történet itt még nem ér véget, mert ezen felül pedig még a műszaki zajcsökkentés mikéntjére is javaslatot teszünk, megtervezzük a teendőket, ezzel is újabb lépést téve a biztonságos munkahelyi környezet kialakítása felé.